Santerra biboros I-II. (aláírt példány) [antikvár]

Részlet a könyvből:A Trasteverei ünnep- Mondtam, hogy elkésünk, - kiáltott föl Giorgio Bardy, ahogy az autó megállt a trasteverei basilika előtt - már tizenegy óra! Hallják az éneket? Hiába, asszonyokkal sehova se lehet pontosan megérkezni!- Nem baj, nem baj! - mondta vidáman Lavinia Tarsin, aki elsőnek ugrott ki az autóból kurta és szűk szoknyájában, nagygalléros barna bársony felöltőjében, a homlokába húzott széles karimájú nemezkalappal. - Félórával kevesebb az ájtatosságból, ettől még jóízűen fogunk reggelizni. Legfölebb a költőnő lesz egy kicsit dühös, mert ő azt hiszi, minden percért kár! Igaz költőnő?A költőnőnek apostrofált Dolly Hardingson most lépett ki az autóból Giorgio karjára támaszkodva, aki óvatosan fogta meg finom kis kezét s az egész karcsú, törékeny alakot úgyszólván leemelte a kocsi lépcsőjéről...