Sokáig integettünk (dedikált példány) [antikvár]

Hankiss Elemér „Idegen világban?" c. kötetét olvasva, találtam az idézetet: „Tudom, hogy ez a kiváltságosok mesterségesen elővarázsolt világa. Ahol az ember néhány hónapra, évre megszabadulhat a gondok, bajok butító súlyától. Ahol úgy érezheti az ember: szabad és szellemi lény. Igen, tudom, valószerűtlen, irreális világ ez. De szükségünk van ilyen valószerűtlen, hihetetlen édenkertekre ebben a többé-kevésbé idegen világban." Mikor elolvastam, arra gondoltam: nem olyan világban éltem, amit Édenkertnek nevezhetnék, mégis, az ember szabad szellemi lény, ezért sok függ saját döntéseitől, hogy kinek milyen sors jut osztályrészül. Mégis életünkben adódhatnak olyan fordulatok, amikor nem biztos, hogy magunk dönthetünk saját jövőnk fölött, mint például katasztrófák vagy háborúk idején. Nos, az én életemben is a tőlem független körülmények hozták a döntő fordulatot. Én sem úgy képzeltem el életemet ifjú koromban, ahogyan bekövetkezett. Hiába gondolom: ha nem jön a háború, akkor álmaim nem maradtak volna csupán álmok. Talán. De az sem biztos. Akkor is történhetett volna másként, mint ahogyan elképzeltem. Tehát a sorsunk előre meg volna írva? Nem. Ez sem törvényszerű. De nem úgy történt, amilyenről álmodoztam, s mégsem vagyok szomorú. Miért? Mert nem süppedtem bele a mindennapi gondokba, mindig igyekeztem a bajokból kilábalni. Igaz, elég későn, de megtaláltam azt, amiben igazán kedvemet lelem, s ez az írás.