Szülők (aláírt példány) [antikvár]

Részlet a könyvből: Augusztus közepe van. A síkság forró és mozdulatlan, mint a Holttenger felszíne. Az ég óriási kupolája elviselhetetlenül nehéz levegőjű ólomkamrát borít le. A fű már sárgul a kertben, mert kevés eső esett az idén. A bokrok azonban harsogóan sötétzöldek: mély gyökereik öntözés nélkül is szívják az életet a fekete televényből. Egy-egy csoportjuk valóságos kis őserdei bozót a hatalmas gyeptérségek közepén. Azt lehetne hinni, hogy a sűrűn összefonódott, indákkal benőtt bokordzsöngel: egyetlen tömeg, amelybe még a kígyó sem tud bebújni. Ez azonban csak látszat, mindössze tudni kell a módját. Ha az ember a kellő helyen hasal, kúszik és ugrik: bejuthat a labirintus közepébe is. Ott azután olyan távol van a világtól, mintha csakugyan elutazott volna az ausztráliai őserdőkbe.