Tengeri (dedikált példány) [antikvár]

HermesTűrik gyöngy nélkül.-Hol a gyöngy a pezsgőből?Felháborodottan pillantott oldalra. A karcsú üvegpoharakból kétségkívül csak a buborékos ragyogó ital nézett vissza rá. A személyzet valóban elfelejtette a champagne-porciózáskor a gyöngyöző folyadékba ejteni a gyöngyházfényű golyócskákat.-Hol a gyöngy a pezsgőből?Megbotránkozásából mégis csak a suta pillantásra futotta. Gyáva volt elárulni magát. Félt, hogy kiderül; ő is sznob. Jól tudta: elvárása avítt illemtankódexek írott malasztja. Jól tudta, hogy évődéséből kiindulva mások firtatni találnák: mi okból is ragaszkodik annyira a ritka kincsecskék szeszbe potyog-tatásához (- disznók elé szórt gyöngy -). Az ódon partykra gondolt, amelyek ugyan finom eleganciával pergették le a maguk idejét, az ő felmenői és a távolibb rokonok ősei közül is csupán üres mendemondákat hallhattak az efféle úri huncutságokról. Ez pedig néhány ügyes keresztkérdés után napvilágra kerülhet itt.Keserűen hunyta le a szemét. Italába kortyolt és azzal vigasztalta magát: ő akkor is méltó rá, hogy itt legyen. Méltó, mert sokat olvasott efféle partykról, minden velük kapcsolatos etikett-előírást felkutatott. Betanulta őket, mégis hosszú éveken át csak testi vágyaitól túlhevített éjszakák álmaiban foroghatott ilyen helyeken.De most, Thérese invitálására a zaklatott éjek árnyékából a fényre léphetett. Igaz, öregecskén, itt lehet. Egy ilyen partyn.Nézi az idegen seregletet.-Micsoda arcátlan, arctalan népség. Tűrik gyöngy nélkül. Isszák az üres pezsgőt - gondolta. Vizslatta az elegáns társaságot. Kereste az ürügyet, amivel közéjük léphetne.V / i