Trianon-dosszié (dedikált példány) [antikvár]

Mikor felértünk a Király-hágóra szíveinket valami sohasem érzett melegség járta át. pedig még a hegyek itt-ott fehér hósipkában várták a beköszöntő tavaszt. Csend honolt e tájon, az évszázadok megérintettek minket s egy pillanatra az időntúliság horizontjára emelkedtünk. A szeretet és a jóság angyalai is velünk voltak mikor kis csapatunk a Kőrös völgyében a kincses város felé közeledett. Mintha ég-kék kis kabátban lett volna a szeretet angyala, s egy székely-kapu alatt megállva a monostori templomkertben az igézet erejével hatott volna. S ekkor felhangzott a zsoltár, évszázados hitünk hang-kövületei visszhangoztak a székely emberke ajkáról, mely az orgona zengésével feljutott, fel egészen az Úr elé.Egy pillanatra mintha belefeledkeztünk volna a magyarságunkba, az emberi életbe. Ugye milyen szép? Csak ennyit kérdezett a szeretet angyala életének legszebb hangján, életünknek legszebb napján, s a nap legszebb percén...Koltói kérdés volt,, illetve angyali kérdés... a válaszok a szívek mélyén rejtőznek s egy olyan földön hová mindig szívesen megy az ember, bár útját csak Szent László pénzek szegélyezik, szívesen lehajol érte a porba, honnan maga is vétetett...