Versek (dedikált példány) [antikvár]

Kopott, kis bölcső ringatott világra; - Apám is azon érkezett, Lehet, hogy még a nagyapám is S a kettőjük boldogság-álma Úgy maradt rám, mint emlékezet. Anyám azt hitte, amikor születtem, Hogy egyszer messiás leszek, S mert fogaim korán kinőttek; S ahogy a pólyában cseperedtem, Azt mondták rám, hogy táltos-gyerek. Ámde nem lettem jós, nem lettem látnók, És már megváltó sem leszek; - Szürke, kis emberke maradtam; De lelkemben dallá szűrődnek az álmok, És a szenvedéseim énekek-. Arról, hogy jó lenne boldognak lenni, Bearanyozni ezt az életet.