Szivárvány Pesttől Párizsig (dedikált) [antikvár]

Szerző által dedikált példány. Kiadói borítója kissé kopottas.
A 94 esztendős Dénes Zsófia élményekben-eseményekben és jelentős és érdekes találkozásokban oly páratlanul gazdag életének hatvan esztendőnyi távolságát fogja át ez a kötet. Memoár, remekbe sikerült portrék sorozata és színes-ízes útibeszámoló egyben. Dénes Zsófia már az 1910-es évek elején a Világ tudósítója Párizsban, tanúja a nagy művészeti forradalmaknak, Párizs forrongó, erjedő művészeti életének. Találkozik neves művészeivel és minden szépre és újra fogékony szemmel és lélekkel issza magába és raktározza el e találkozások élményeit. Megismerkedik Brandessel és Andersennel, hallja Carusót, Giglit és Saljapint, látja Nizsinszkijt és Sarah Bernhardtot éppúgy, mint a párizsi revük fényes csillagát Polaire Etoile-ot vagy a másik híres revüsztrát Dolly Jennyt. De ismeri Freudot is; Ferenczi, Freud kongeniális munkatársa a nagybátyja, és Goddeck, a már akkor európai hírű pszichoanalitikus a Tanácsköztársaság bukása után bécsi emigrációba kényszerült írónő lelki támasza, a hazátlanság és kilátástalanság keserveinek elviselésében. És ezek az emberek mind-mind felvonulnak a könyv lapjain, a maguk igazi mivoltában, Dénes Zsófia írói karaktere feltétlen őszinteség, mély emberség és az emberséggel átitatott szépség iránti páratlan érzékenység jellemzi. Ahogy ő maga vall erről: "Amit papírra verettem, sohasem volt kieszelt történet. Nekem az élet kellett, úgy, ahogy átéltem. Embereket láttam - művészeket, tudósokat és írókat - és megfestettem külső és belső képmásukat. Egészen benne éltem koromban, minden évjárat azévi gyermeke voltam. Ezért gondolom, hogy amit feljegyeztem, az egyben korrajz." Mint ahogyan nemcsak útibeszámoló, hanem maradandó irodalmi és művészeti élmény kötetének második része, amelyben a 60-as években tett két franciaországi utazásának eseményeit és találkozásait eleveníti fel. A közel fél évszázaddal ezelőtt felfedezett dolgokkal és emberekkel való újratalálkozásról ad benne számot és a számadással együtt mérleget is csinál: mi változott itthon, és mi ott, művészek és művek mai értékelésében és hatásában.