Szonyecska regénye (dedikált példány) [antikvár]

Pavlik és Jura Elle était pâle - et pourtant rose. Petite - avec de grands cheveux ^ Nem, sápadt nem volt rajta semmi, minden a sápadtság ellentéte volt, mégis - pourtant rose^ ezt majd a maga helyén bizonyítom és részletezem. 1918-19 tele volt - egyelőre még 1918 tele, december. Valami színházban, valami színpadon a Hóvihar című verses drámámat olvastam fel a Harmadik Stúdió növendékeinek. Üres nézőtér előtt, zsúfolt színpadon. Hóviharomat Jurának és Verának ajánlottam, barátságuknak - szerelmemet. Jurij és Vera testvérek voltak, Vera valamennyi gimnáziumom közül az utolsóban diáktársam: nem osztálytársam, én eggyel följebb jártam, őt csak a szünetekben láttam - fürtös hajú, sovány kölyökkutya-kislány volt, különösen jól emlékszem hosszú hátára a félig kibomlott hajfonattal, szemből pedig főleg a szájára, a természettől lefelé görbülő, megvető ajkára és szemére, amely a száj ellentéteképpen, természettől nevetős volt, vagyis felfelé húzódó szögletű. A vonalaknak ez az eltérése megmagyarázhatatlan lelkesedést váltott ki belőlem, amit szépségének tulajdonítottam, ezzel ^ Sápadt volt, s mégis rózsaszín volt, kicsiny, de dúshajú nagyon. Victor Hugó versének Sápadt volt, s mégis rózsaszín volt első két sora Nemes Nagy Ágnes fordításában. ^ - mégis rózsaszín