Teljes évszak (Dedikált) [antikvár]

Szerző által dedikált példány. Fedlapja kopott, karcos, előzéklapja ragasztás mentén enyhén sérült. Gerince egy helyen megtört.
Barátaimnak ajánlom ezt az újabb csokor verset és műfordítást. Az « őszi ámulat» és a «Jelek az éjszakában» vallomásai után ezek még talán személyesebbek. Elsősorban magamnak írtam őket. De barátaimmal is szeretném megosztani élményeimet, amelyek részben éppen másokkal való találkozások emlékeit őrzik, — akár valóságos, akár szellemi útitársak. Egyik kritikusom, Tüz Tamás költőbarátom azt írta, hogy az őszi ámulat kötet nyitánya « eltúlozza az 'egyszer el kell menni' hangulatot, mert, bár a versek visszatérő üstökösként 1981-ben jelentek meg a költő egén és fogalmazványfüzetében, valójában az érettségi vizsga óta eltelt 30 év fölgyülemlett élményeinek felszínre szabadulását jelzik » (Irodalmi Üjság, 1983/3). Ez valóban így van. Másik költőbarátom a Jelek az éjszakában verseiről megjegyezte: «Egészében nagyon örülök lcorántsem-őszikéidnek! Ez még mindig a nyár vagyona. » Igen, a két előző kötet és a mostani is, a Teljes évszak (amely lényegében az 1983-as nyár «termése») egy egész élet, fél évszázad élményanyagának felszabadulása, de termé- szetesen már az ötvenen túli férfi eszmélődését tükrözik. A múlt és a jövő között feszülő szív és szellem szorongása és tüze a jelenben tör fel. Az egész élet minden szakasza jelen van ebben a «teljes évszak »-ban, most, amikor már az «álló idő» meglódult. S talán majd a télben « a színek beolvadnak a hófehérbe », amely nem színtelenség lesz — remélem —, hanem a színek teljessége. A régi tájak és színek az emlékezésben és az eszmélődésben a mai lelkiállapotot tükrözik; a látvány és a látomás azt a belső kalandot akarja érzékeltetni, amelyet mindenki megtapasztalhat, ha a lélek belső örvényei felé fordul. Az ember születésétől kezdve kettős misztériummal áll szemben — pontosabban: kettős titkot él meg. Az Isten képmására teremtett ember és az emberré lett Isten titkát. Testbe lehelt lélek-Lélek mindkettő. És mindkettő egy közösből forrásozik: a Szeretetből. Julién Grennel «hiszek a Szeretetben, és hiszem, hogy ami szeretetre szüksége van az embernek, azt megadja maga a Szeretet : a Szentlélek ». 1983 karácsonyán