Tükröm, tengerem (dedikált) [antikvár]

A szerző által dedikált példány.
A lírikus monológja Elég, hogy én legyek versemnek hőse mindig első és utolsó mindegyik vagonban hogyha hősködtem, csak magamtól loptam a bírák, nem tudom, ezt majd hogy tekintik Bűvös körömből van még mód kitörnöm a vak dió is lehull mind a fáról koppan, gurulász, és közel vagy távol földbe fogódzik, nem börtön e börtön a gondolat, a vágy, mint fönt a vércse a várbörtönből látható madár kötőszavakkal játszik, igen, hátha, mégse egy célt, egy álmot minden nap talál megszúrja ujját, vére tinta lesz a tűvel ír, napra nap újrakezd