1956 okai, jelentősége és következményei (dedikált példány) [antikvár]

Hetek, hónapok óta folyamatosan gyarapszik az 1956 október-novemberi forradalomhoz vezető út, a 13 nap és az azt követő utóélet": a fokozatos visszavonulás, a menekülés és a megtorlás eseményeit, az okokat és következményeket elemző kézikönyvek, tanulmánykötetek, monográfiák, forráspublikációk sora. Nem is szólván a publicisztikai vagy éppen irodalmi ihletésű, ám a tudománytól távol álló művekről. Természetesen nem előzmények nélkül, hiszen a rendszerváltás óta eltelt másfél évtizedben már több jelentős és fontos munka született. Jószerével minden lényeges kérdéskör a figyelem középpontjába került: az 1956-os év nemzetközi és bilaterális kapcsolatrendszere, a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának hatása, a magyar pártállam végrehajtó apparátusának felbomlása, a negyvenes évek végétől a társadalom valamennyi rétegében sűrűsödő feszültség, a fegyveres felkelés katonai eseményei, a pártok talpra állása, a munkásigazgatás, a munkástanácsok létrejötte és utóvédharca, a felkelők társadalmi hovatartozása, forradalom visszhangja a szomszédos államok magyarságában, a menekülés politikai és társadalmi okai, a befogadás körülményei. Még a legnehezebben megfogható eszmei-ideológiai kérdések feltérképezése sem hiányzik a palettáról, miként jelentős kísérletek történtek a forradalom önszerveződésében tetten érhető történeti példaképek azonosítására. Kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy a forradalommá terebélyesedő felkelés következményei egyformán érintették az egész országot, a fővárost, a nagyobb és kisebb városokat, a falvak többségét. Nem kerülték meg a kutatások a forradalomnak az 1989/1990-es rendszerváltásra gyakorolt eszmei hatásának vizsgálatát sem. Nem csupán új szempontok és új témák jelentek meg, de a lehetőségekhez mérten bővült a források köre is. Nem egyszerűen a külföldi levéltárakban fokozatosan hozzá férhetővé vált (ha nem is nagyszámú, de esetenként fontos) dokumentumokkal, hanem a hazai levéltárak módszeres feltárásával, a résztvevők visszaemlékezéseivel, a szociológia eszközeivel feltárt statisztikai információkkal. Természetesen a felhalmozódó tudományos ismeretek megismertetése, beépülése a közfelfogásba, az oktatásba, ennél sokkal hosszabb folyamat. A történész azonban ezt tekinti céljának.