Tűnődések a történelemről I-II. [antikvár]

ELOSZOA Második Világhiáború alatt megszűnt a krisztiánizmus 1620 éves világtörténelmi hegemón szerepe. A Gyűlölet minden törvény gátját átszakító, apokaliptikus áradata - bár a II. Világháború alatt kulminált - az egész 20. századon végigvonult. Hogy a keresztyénellenes események közül melyiktől számítjuk az európai keresztyén értékrend érvényvesztését? A Jaltai Konferenciától, 1945. február 4-12-től? Lengyelország megtámadásától, 1939. szeptember 1-től? Magyarország megszállásától, 1944. március 19-től? Ez utóbbi látszik a legvalószínűbbnek, mert erre nem is kerestek ürügyet a keresztyén etikában. Arra sem találunk magyarázatot, hogy a békekövetet, Hess Rudolfot miért vetik fogságba 1941 májusában? Hogy Liberátor repülőgépek miért bombázzák a polgári lakosságot, miért irtanak ki többszázezer polgári menekültet Drezdának a háború végén való bombázásával? Hogy miért nézi tétlenül a szovjet hadsereg a varsói gettó kiirtását? Hogy miért késlekedik az amerikai hadsereg csaknem két évig Itáliában? Számba kell vennünk a Második Világháború többi sorsfordítónak bizonyult eseményeit is: A Szovjetunió elleni háború megindítását 1941 júniusában, az USA hadbalépését 1941 decemberében és Németország fegyverletételét 1945 májusában, valamint az addigi világtörténelemben elő nem fordult nemzetközi jogi aktust, a hadiállapotot lezáró békeszerződés elmaradását és helyette a vesztes államok - minden európai ország ilyen volt - alkotmányainak fokozatos antikrisztiánus jellegű átalakítását.Tény, hogy a keresztyén eszmei értékrend, a jó, igaz és szép krisztusi szabályrendje közéletünkben érvényét vesztette, helyébe pedig az a dialektikus cinizmussá lett materializmus lépett, amely egyetlen értékül a gazdasági hasznot, a profitot fogadja el. Erre épül fel a keresztyénség hegemón helyét elfoglaló - nagyon türelmetlen - világvallás, az ateizmus. Nincs tehát kánonunk a 20. század történelmi tényeinek elbírálására, mert a propagált gazdasági érdek értékrendje nem közös nevezője, hanem megosztó tényezője a vitázó feleknek. Az események szenvedője lévén, csak indulatos állásfoglalásra, de semmiképpen sem józan, mérlegelő elmélkedésre, még kevésbé Tűnődésre vagyunk képesek.Összehasonlítható ez a korszak az antik világ szétesésének idejével, de akkor ott volt az életigenlő barbárság. A 20. században azonban csak a monoteizmus áll az Élet pártján - nemcsak az ateizmus, hanem a keleti filozófiák" halál-ideológiája is közismert - de az általános antikrisztusi vád és bűn miatti rettegés éppen az élettel szemben érvényesül, teszi lehetetlenné az élet továbbadását, a szülőnek és a gyermekeknek egymás ellenségévé tételével: a hitetlen szülő részéről a gyermekvállalás egész életre szóló rabszolgaságot jelent, a hitetlen gyermek pedig csak átkozhatja szüleit, hogy miért hozták erre a céltalan, reménytelen, nyomorult világra. Hogyan kereshetnénk ilyen körülmények között kortársaink és saját magunk viselkedésében az Élet Ideonómiáját, az isteni örökkévalóság eszmei szabályait?Az Apostol az Apokalipszis vádoló Sátánjával való szembenállásra biztatja a híveket, de a közvélemény őrállójának szerepében tetszelgő sajtó az örökélet helyett csak a gazdasági érdekeket propagálja célként - Istennek, az Élet Teljességének eszmei értékrendszere helyett a Mammonnak, az Anyag általános elvont értékének, a37