Vasárnapi ige (dedikált) [antikvár]

A szerző által dedikált példány. A fedlap élei kissé megkoptak.
A lelkipásztorok hetenként visszatérő gondja és feladata, hogy vasárnaponként a szentmiséken az Ige liturgiájában szentírási, evangéliumi részeket felolvassanak és magyarázzanak. Hároméves ciklusra felosztva halljuk vasárnaponként a fontosabb szentírási részeket. Az igeliturgia istentiszteleti cselekmény, amely közli velünk Isten Igéjét, a Jézus Krisztusban megtestesült és elhangzott isteni üzenetet. A szent szövegek felolvasása után következik a szentbeszéd, amely arra buzdít, hogy a hallott igéket úgy fogadjuk be, mint Isten Szavát, és hogy azt tettekre váltsuk. Ehhez a nagy és felelős feladathoz nyújt segítséget a lelkipásztoroknak Tarjányi Zoltán, aki könyvében az Új Ember hetilapban évekkel ezelőtt már megjelent elmélkedéseit adja közre Miért érdemes felfigyelni ezekre az írásokra? Elsősorban egyéni, friss, eleven és a lényegre utaló szakrális hangvételük miatt. Aki személyesen is hallotta a szerző szentbeszédeit, az megfigyelhette sajátos, szakrális jellegű hangvételét. Kissé emelkedett és zengő, monoton hanghordozásban beszél. Nem cseveg hétköznapi módon, nem vitatkozik, nem szónokol, nem előadást tart, hanem szakrális módon meghirdeti, megjeleníti a liturgiában Isten Igéjét, és így fejti ki annak értelmét. A hallgató azonnal megsejti, itt nem közönséges beszédről, információközlésről, tudományos értekezésről van szó, hanem igehirdetésről.