Vándorok, vérebek, angyalok (dedikált) [antikvár]

A címoldalon a szerző dedikálásával!
Mindenki vándor, ha akarja, ha nem. A két pont közötti úton, ha becsülettel szerzünk valamit, vérebként védjük azoktól, akik vérebként ragadoznák el... Néha magunkhoz ölelünk vérebeket, akik mímelik az églakók kinézetét. Önmagunkban is vív az angyal és a véreb. Minden a vándoron múlik. Jó utat választ-e... A rossz úton, ha égre tekintünk, megszabadulhatunk a vérebektől... A jó úton, angyalok vigyázzák a sorsunk. De mindkét út sajátja, adysan szólva, hogy ellovan... Ez ellen protestál a költő... Angyalul. Vándorul. (Novák Valentin)