Zongora akarunk lenni (dedikált példány) [antikvár]

KULTURÁLIS IDENTITÁS ES FORDÍTÁS A fordításra vonatkozó gondolkodásnak, a fordításról szóló könyveknek visszatérő, gyakran címadó toposza Bábel, illetve a bábeli nyelvzavar. Mózes első könyvének tanúsága szerint valamikor az egész földnek egy nyelve és egyféle beszéde volt. Aztán letelepedtek az emberek, és elhatározták, hogy várost és égig érő tornyot építenek, hogy nevet szerezzenek maguknak, és hogy el ne széledjenek az egész föld színén. Mire az Úr így szólott magában: „Most még egy nép ez, és mindnyájuknak egy a nyelve. De ez csak a kezdete annak, amit tenni akarnak [ ] Menjünk csak le és zavarjuk ott össze a nyelvüket, hogy ne értsék egymás nyelvét." És szétszélesztette őket az egész föld színére. Számos nyelven idézhetnénk magának Mózes első könyvének ezt a passzusát is, akár csak magyarul, nem beszélve a Biblia többi, mintegy másfél ezer nyelvű fordításáról és azok különféle korokból való és különféle felekezetek számára készített változatairól. Károlyi Gáspár például a fent hivatkozott szakaszban így szólaltatja meg a nemtetszésének hangot adó és a korabeli protestáns prédikátorok beszédmódját idéző Urat: „Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvöket." Az ókori zsidóság ugyanakkor az óhéber nyelvű szent írásokat, köztük a Mózes öt könyvét magába foglaló Tórát olyan isteni kinyilatkoztatásnak tekintette, amelyet nem lehet lefordítani, csak másolni, mert a jelentés szentsége a szöveg hangalakjához, az írásképhez kötődik, és ha a másolás során a legkisebb eltérés történt a kanonizált szövegtesthez képest, az egész másolást újra kellett kezdeni egy üres tekercsen. Mivel azonban az arámi nyelv használatára áttérő