Bővebb ismertető
Életünk egyik legfájdalmasabb tapasztalata a kényszerű vagy olykor vágyott messzeség. A vallás nyelvén a paradicsomból való kiűzöttségről van szó, ez azonban – azokban a távolságokban, amelyek a költőt a saját szavaitól, a szerelmest szerelmétől, a filozófust Istentől, vagy az embert olykor saját magától választják el – a szépirodalmi és a bölcseleti művekben is vissza-visszatérő téma és dilemma, ahogy persze a messzeséggel együtt s azzal párhuzamosan a közelség nem várt, hol megváltónak, hol riasztónak tűnő élményei is. Hogyan írható le ez az eredendő – olykor már-már az az érzésünk: – büntetésszámba menő messzeség? Létezik-e, lehetséges-e számunkra egyáltalán közelség, és ha igen, méltók s képesek vagyunk-e rá? Miféle távolságot rejt – és rejt el előlünk – szerelmeink, szavaink, Istenünk vélt vagy valóságos közelsége? Ezekre a kérdésekre keresik a választ e kötet írásai, melyek Ágoston Vallomásairól, Dante Isteni Színjátékáról, Kant kritikai filozófiájáról, József Attila és Babits Mihály költészetéről, Franz Kafka, Samuel Beckett és Pascal Quiguard prózai műveiről szólva megpróbálják körülírni a messzeséget és a közelséget: kísérletek a közelségről és a messzeségről, kísérletek a közelségre és a messzeségre.
Lengyel László (Budapest, 1950. november 22. – ) jogász, közgazdász, publicista, politológus, az ELTE docense. Szülei: Kovács Ágnes néprajzkutató és Lengyel Dénes író, Szentimrei Jenő író unokája, Benedek Elek író dédunokája.
1974-ben végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) jogi karán (ÁJK).
1984-ben a közgazdaság-tudomány kandidátusa lett.
1976-tól a Pénzügykutatási Intézet tudományos munkatársa, 1987-től a Pénzügykutató Rt. tudományos igazgatója, 1990-től elnök-vezérigazgatója.
1987-ben részt vett a „Fordulat és reform” című tanulmánykötet összeállításában.
1988. április 9-én a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) kizárta tagjai közül Bihari Mihállyal, Bíró Zoltánnal és Király Zoltánnal együtt.
Alapító szerkesztője a 2000 folyóiratnak, majd 1989–1999 között szerkesztője.
1990-től az ELTE ÁJK Politikatudományi Intézetének docense. Oktatási témája a magyar kormányok, fő kutatási területei közé pedig a magyar politikai rendszer, a Kádár-korszak, illetve a rendszerváltozás problémaköre tartozik.
1992–2005 között tagja a Politikatudományi Szemle szerkesztőbizottságának.
A Magyar Politikatudományi Társaság tagja.
1998. január 6. és 2010. december 19. között az Magyar Távirati Iroda (MTI) felügyelőbizottsági tagja