Barabás Miklós [antikvár]

Lapjai / lapélei foltosak
Barabás Miklós (1810-1898) Barabás Miklós a magyar reformkor jelképpé magasztosult festője. Ő volt az első, aki művészi tevékenységével kivívta a társadalom tiszteletét és elismerését, és ezzel az egész magyar művészetnek nagy szolgálatot tett. Elszegényedett középnemesi székely família sarja, iskoláit a nagyenyedi kollégiumban végezte. A híres intézmény falai között kapott nevelés eredménye volt az a kulturált, elhivatottságot sugárzó magatartása, amely később oly vonzóvá tette személyiségét a magyar szellemi élet vezetői előtt. Nagyszebenben tanult rajzolni, s első mestere Neuhauser Ferenc festő volt. A rajztanulás mellett a Brukenthal-palota képtárában nagymestereket másolt. Tehetsége korán megnyilatkozott, és mikor portrérajzaival megkereste az utazás költségeit – mivel ösztöndíjat szereznie nem sikerült –, elindult Bécsbe, a Képzőművészeti Akadémiára. A császárváros pezsgő művészeti életébe hamar beilleszkedett, és itt ismerkedett meg többek között id. Markó Károllyal, akivel életre szóló barátságot kötött. Az akadémiai órákon elsősorban rajzkészségét fejlesztette, a császári képtárban pedig klasszikus mestereket tanulmányozott, és mind ezeket, mind nagynevű kortársait másolta is. Arcképmegrendelése is adódott, amellyel megélhetésének költségeit pótolta ki. Mindezt önéletrajzából tudjuk, mert bécsi munkáiból – néhány grafika kivételével – jelen tudomásunk szerint semmi sem maradt fenn. Élete végén írt önéletrajza, kiegészítve Jegyzőkönyvével – amelyben csodálatra méltó gondossággal egy életen át feljegyezte műveit – a magyar művészetben egyedülálló forrás. A Jegyzőkönyvben 2473 tétel szerepel, de a szám korántsem teljes, jelenleg mintegy 3500 műről van adatunk, de a kortársak feltevése szerint Barabás képeinek száma az ötezret is meghaladta.