Boldog Salkaházi Sára [antikvár]

Olvasom a világhálón, hogy a közvélemény-kutatók megkérdezik egy-egy nemzet polgáraitól: ki a legnagyobb közülük? Ki az a személy "élő, vagy holt", akit nemzetük jelképeként, emblémájaként elfogadnának? Ki az, akiről elmondhatnák: ha csak ő lett volna, az már elegendő lett volna. Nekünk, magyaroknak adatott most egy ilyen, úgy hívják: Boldog Salkaházi Sára, a zsidómentő vértanú apáca. szentje a Dunának, hiszen abba lőnék bele. Szentje Pestnek, mert a pesti oldalon lett vértanú. szentje Budapestnek, mert ő mindannyiunké, akik ebben a városban lakunk. De jelképeaz újságíróknak, mert ő is az volt: publicista; védője az íróknak: írt drámát, regényt, kisprózát, mesét; és reprezentánsa a baloldaliaknak, mert mindig a szegények oldalán állt; és a népieknek, nemzetieknek, mert annyira magyar volt, hogy még a nevéről is lemondott ezért; is a liberálisoknak, mert naplója borítójára felírta: ,fontos dologban: egység, kétes dologban: szabadság"; a művészeknek, mert kézműves lett: könyvkötő; a háziasszonyoknak, mert - mint mondják róla - nagyon jól főzött; az óvónőknek, mert a gyerekek rajongtak érte; az egyetemi oktatóknak, mert a fiatalságnak is szónoka volt; a vakmerőknek, mert mindenki rémületére repülőgéppel is közlekedett; a szenvedélyek rabjainak.