Duccio [antikvár]

Védőborítója kopottas, karcos, repedezett.
Az itáliai reneszánsz hajnalát s sineai festőiskola legjelesebb mesterének, Duccio di Buoninsegnának műveitől számíthatjuk: bár a laikus szemlélő első pillantásra még alig tudja megkülönböztetni a bizánci felfogás szerint festett képekből, ikonoktól, az alaposabb vizsgálat, a hozzáértő szem már nem tudja fedezni bennük az új jelentkezését. A szigorú, megközelíthetetlenül fenséges istenanya arcán már hangsúlyozottan emberi, megértő vonások jelennek meg, a formák hajlékonyságán, a színezés finomságán az ekkoriban Európa északibb részeiben már pompás virágokat hajtó gótikus stílus hatása érződik. Innen csak egy lépés Giottóig, a trecento festészet legnagyobb mesteréig. A mesés hangulatú Siena legnagyobb festő-poétájának életművéhez ad kulcsot számunkra Jajczay János tanulmánya, amelyet 53 tábla (köztük 6 színes) kísér.