Bartók - Kodály - Dohnányi [antikvár]

BEVEZETŐ Zenéje csaknem egész életében süket fülekre talált. A sokáig mellőzött, vékony testalkatú, gyakran betegeskedő zseni szófukar, megalkuvást nem ismerő, komplikált ember hírében állt. Egy zeneszerző, aki vad ritmusú és hangzású darabjait egy mérnök pontosságával építette fel, és aki műveivel — életében — soha nem ért el népszerűséget. Aki Bartókkal találkozott, gondolva művei ritmikai őser^ére, meglepődött vékony, törékeny alkatán. Külső megelenésében finomidegzetű tudóst mutatott. Ez a fanatikus akarattal és könyörtelen szigorúsággal áthatott, forró szívvel cselekvő ember megközelíthetetlennek látszott és tartózkodóan udvarias volt. Lényefényt és világosságot árasztott. Szemeiben fenséges tűz világított. Kutató tekintetének sugarában semmi sem állta meg a helyét, ami nem igaz és nem tiszta. Ha egy-szer-másszor muzsikálás közben valamilyen különösen nyaktörő és nehéz hely jól sikerült, gyermekes huncutsággal nevetett, s hajói végzett munkán örvendett, valósággal sugárzott. Többet jelentett ez minden kötelező bóknál; ilyet sohasem hallottam tőle. /Paul Sacher, Bartók Béla emlékezete, lásd Bartók breviárium, közr. UjfalussyJózsef (Budapest, 1980.), 606./ Pontossága csodálatra méltó volt. Ha mások játszották darabjait, ha ő maga volt az előadó, a mindig magánál hordott metronómmal szigorúan ellenőrizte a tempókat. Partitxirái — a tételek elején, de gyakran tételek közben is -, másodpercre pontos játékidőket mutattak. Bartók szinte kényszeres pontosságát jelzi az apró történet, amelyet a svájci karmester és mecénás, Paul Sacher jegyzett fel: egy alkalommal rossz házszámot írt a Bartóknak küldött levél borítékjára, mire a muzsikus válaszában felhívta figyelmét, javítsa ki az elírást, hiszen a megfelelő házszám a 29, és nem a 27! Bartók szenvedélyes tárgyilagossága élete minden területét betöltötte. Tudata élete utolsó percéig tiszta volt, és másoktól is elvárta a maximális precizitást.