Bölcsek könyve II. [antikvár]

Előszó „Egy fiatalember elherdálta az egész örökségét. Ahogy ilyen esetekben lenni szokott, amikor már nem volt egy vasa sem, észrevette, hogy barátai sincsenek már. Kétségbeesésében felkereste a Mestert, és azt kérdezte: - Mi lesz velem? Se pénzem, se barátom. - Ne izgulj, fiam. Jegyezd meg, amit mondok: minden jóra fog fordulni ismét. A fiatalember szemében felcsillant a remény. - Gazdag leszek megint? - Nem. Hozzá fogsz szokni a magányhoz és a nincstelenséghez." A csend szava - egy perc bölcsesség című kötetében Anthony de Mello XX. századi indiai jezsuita a fenti kis történettel és még hasonló elmésségek garmadájával mutat tükröt az önmegismerésre, az élet értelmének meglátására, a megvilágosodásra szomjúhozó embernek. A szerző a keresztény tanítás és a keleti filozófia ötvözéséből kibontakozó tanulságot mindjárt műve elején maga önti formába: „A bölcsesség a következőt jelenti: megváltozni anélkül, hogy a legkisebb erőfeszítésünkbe kerülne; az átalakulás, akár hiszik, akár nem, csupán a valóságra való ráébredés, arra a valóságra, melyet szavakkal nem lehet kifejezni, mert azokon túl van. Aki olyan szerencsés lesz, hogy felébred, az megérti majd, hogy az a legszebb nyelv, amelyet nem beszélnek, az a legszebb cselekedet, amelyet nem végeznek, s az a legnagyszerűbb változás, amely nem szándékos." A következő oldalakon úgyszintén történetek sorakoznak - de itt nem az egymást követő évezredek lepárolta emberi bölcsességek, hanem az élet kis és nagy dolgai bontakoznak ki. Mely részletekből persze, ha értő fülre és nyitott szívre találnak, reményeink szerint kikerekedik valami, az egyes szereplők pályafutásán is túlmutató életigazság. Kötetünkben ma is köztünk élő, sőt alkotó, hús-vér emberek sorsa elevenedik meg; olyan személyiségek mutatkoznak meg a maguk nagyszerűségében és olykor esendő mivoltukban, akiknek az életéből sokan példát meríthetnek.