Kossuth Zsuzsanna [antikvár]

Hátsó tábláján kisebb festékfolt. Egy lap felső sarka enyhén meghajlott.
"Olyan mérhetetlen vigasz volt számomra, hogy dacolhattam a viharral, megoszthattam a nyomorúságot, hogy szenvedhettem és küzdhettem letiport, vérző hazámban. Boldog voltam, ha egy könnyet letörölhettem, ha egy nyomorúságos szív terhén könnyíthettem. A magam szenvedéseit alig éreztem." Kossuth Lajos legkisebb húga, Kossuth Zsuzsanna ír így 1852 szeptemberében, belgiumi száműzetéséből. A nagy államférfi árnyékában alakja halványulni látszik, pedig ő volt az ország első főápolónője, aki a szabadságharcban megszervezte a tábori kórházakat és a sebesült honvédek ellátását. Sorsa tragikus fordulatokban bővelkedett, de személyes tragédiáit félretéve mindig hazája üdvén munkálkodott. Fiatal lányként, míg kortársai a báltermekben forgolódtak, ő Kossuthtal együtt szerkesztette a legendás Törvényhatósági Tudósításokat, s bátyja bizalmasa, "ikerlelkeként" fontos támasza volt: az ő érdekeit mindig saját sorsa elé helyezte. Neki is száműzetésben kellett meghalnia, tragikusan fiatalon. Kertész Erzsébet könyve a fiatalokhoz szól, Kossuth Zsuzsanna élettörténetével érzelemgazdag történelmi életrajzot tár eléjük, hogy megmentse a feledéstől az ország első főápolónőjének, a magyar történelem egyik kiemelkedő nőalakjának emlékét.