Két ugrás az ismeretlenbe [antikvár]

Védőborítója hiányzik. Táblák élei és a gerinc élei és sarkai kopottasak. Pár oldal szélén enyhe foltokkal. Egy oldalán tollas bejegyzéssel.
A szerző a második világháborús magyar partizánmozgalom egyik jelentős, bár tragikus mozzanatának, s azon belül is a Horthy-hadsereg hivatásos repülőtisztjéből meggyőződéses antifasisztává, majd életét a nép ügyéért feláldozó kommunistává váló partizánnak, Szőnyi Mártonnak és harcostársainak állít emléket. A szerző a dokumentumregény eszközeivel él: hiteles okmányokat, szemtanúkat szólaltat meg, s ahol ők hallgatnak, saját partizántapasztalataihoz folyamodik, illetve írói képzelete szövi tovább az események szálait, ügyelve arra, hogy a valósághoz minél közelebb maradjon. Szőnyi Márton repülőhadnagy személyében egy tetterős, becsületes fiatalember tudatvilágának átformálódását, önmagára eszmélésének, politikus lénnyé, sőt hőssé érlelődésének izgalmas folyamatát kísérhetjük figyelemmel. Ám mindez a regénynek csak a hátterét alkotja. Homloktérben egy ejtőernyővel magyar földre ledobott partizáncsoport áldozatos harca áll. Vadidegen környezetben, a balszerencsés véletlenek találkozása miatt a legnehezebb viszonyok közt kell feladatukat teljesíteniük. Az emberfeletti megpróbáltatások sorát élik át az egyre szorosabbá váló csendőrgyűrű szorításában. Miért volt oly nehéz és tragikus a harcuk? Elére-e célját a küzdelmük? Az izgalmas és kalandos események során át erre keres választ a szerző. Hősében eszményi példaképet állít a magyar fiatalok elé.