Emlékeim [antikvár]

Munkácsy Mihály Emlékezéseim c. írása - mely halálának ötvenedik évfordulóján jelenik meg - a nagy mester hanyatló korszakának terméke. A 80-as évek közepe táján Munkácsy válságon ment keresztül. Fényűző környezete terhessé vált számára, egyre jobban kivonta magát társadalmi kötelezettségei alól, feleségétől aki nagy gyakorlati érzékkel és határtalan nagyravágyással egyengette férje útját, elhidegült. Meggyengültek kapcsolatai műkereskedőjével, Sedelmeyerrel is s a bár még festett néhány képet, melyekben engedményeket tett a műkereskedők ízlésének, egyre inkább a saját útján kezdett járni, s egyre több jel tanúskodott arról, hogy a műkereskedőkkel szakítani készül. Ebben az időben sötét gondok kerítették hatalmukba, a bukás, az anyagi s a lelki csőd gondolata foglalkoztatta. Küzdelmes gyerekkora után, hála barátai segítségének, Munkácsynak sikerült megvalósítania művészi törekvéseit. A Siralomház megfestése után, fiatalon, huszonhatéves fejjel világhírűvé vált. Ez a szédületesen gyors felemelkedés a nyomor mélységeiből - kétségekkel töltötte el a fiatal művészt, aki nem nagyon hitt szerencséje tartósságában. Talán ennek eredménye, hogy a '70-es évek közepén a művészi terméketlenség kényszerképzete támadta meg, öngyilkosságot kísérelt meg s barátjának, a nagy magyar tájképfestőnek, Paál Lászlónak köszönhető, hogy életkedvét visszanyerte. Munkácsy házassága azonban megszakította kettőjük baráti kapcsolatát. Az így keletkezett érzelmi űrt felesége csak rövid ideig tudta betölteni.