Fryderyk Chopin [antikvár]

Hirtelen és váratlanul felfénylett, majd lázas gyorsulással elemésztődött csoda e lengyel muzsikus lángelmélje. De már hallom is ama ellenvetést, hogy csoda elvégre minden zseni, akár Bach, Coupein vagy Mozart, akár Beethoven az illető. Ez kétségbevonhatatlan. Ámde őnáluk mégis másként, úgyszólván felkészültebbé alakultak eljövelüknek külső körülményei, adottabban és meghatározhatóbban sorakoztak fel működésük kiteljesedésének előfeltételei. Johann Sebastian Bach és Francois Couperin, "le Grand" a zenészeknek oly régi, terebélyes családfájáról származott, amelynek előbb-utóbb ki kellett érlelnie a legszebb díszvirágát. Leopold Mozart, ez a nagytudású, jóízlésű hegedűművész és meleg gondolkodással nevelő apa szinte kiérdemelte tüneményes fiát. Debussy szabadon árnyalt hangfestészete a korabeli francia festőművészet nyílegyenes irányzatú folytatása. Erkel, Mosonyi és Liszt Ferenc után a még magyarabb zene megszületését áhítozta az egész hazai társadalom. Haydn, Beethoven, Schumann és Brahms alkotóművészete dúsan termő német zenekultúra televényes talajából sarjadt ki. Chopin zsenije azonban bevetetlen szűzföldön szökött szárba, s ő a bár mesterségesen, de annál alaposabban elhanyagolt, vidékies zeneélet légkörében máris a korszak legmagasabbrendű zenekultúrájának színvonalára lendült fel. Ezen a legmagasabb szinten ajándékozta meg népét soha előre nem sejtett és tökéletességükben, eredetiségükben ott páratlanul maradt remekművekkel. Senki sem tagadhatja: az ifjú Chopin mélyen eredeti tehetségének kibontakozása és megerősödése idején Nepomuk Hummelre és John Fieldre támaszkodott. De nem tekinthető-e csodának az is, hogy a serdülő fiú zenei tanulmányainak sokkalta szélesebbkörű anyagából milyen delejes biztonsággal, milyen koraérett önismerettel ragadta ki a maga sajátos fejlődésére leghatékonyabb, mert leggyorsabban serkentő szellemi táplálékát? Éppen e két kedvenc szerzője vihette őt leghamarabb előre a jövő ködéből felöltő, de általa máris ösztönösen megérzett útján. Irányításuk időtrabló tévelygésektől óvta meg őt, a rövidéletűt, aki magában hordta e rövidre szabott életének törvényét, s nem ért rá arra, hogy hosszasan latolgasson, kísérletezzen és Meyerbeer vagy Wagner példájára tőle idegen stílusokon törje keresztül magát a sajátjához. Neki sürgős volt a dolga ezen a világon, ahol korán ismerkedett meg a vésztjósló, fullasztó köhögési rohamokkal, az álmatlanul, verejtékezve átkínlódott, balsejtelmű éjszakákkal. Bámulatos szellemi koraérettsége csak egyik jellemző tényezője hajszoló parancsot kapott lényének: egyénisége fájdítóan rokonszenves összképletének.