Jancsó Miklós [antikvár]

Közhelyszámba megy, hogy Jancsó Miklós filmjeinek középpontjában a Szegénylegényekkel kezdődően a hatalom, mégpedig az erőszakos hatalom természetrajzának, a közvetlen elnyomás és az elnyomottság mechanizmusának vizsgálata áll. Amíg Antonioni, Bergman, Fellini - más és más módon - a korunk emberét belülről szorongató démonokkal viaskodik, Jancsót az erőszak kívülről ránk törő démonai izgatják. Marx és Engels jellemzi a Kommunista Kiáltványban a burzsoázia uralmát azzal, hogy "... nem hagyott meg más kapcsolatot ember és ember között, mint a meztelen érdeket, az érzéketlen "készpénzfizetést". A jámbor rajongás, a lovagias lelkesedés, a nyárspolgári búbánat szent borzongását az önző számítás jéghideg vizébe fojtotta. A személyes méltóságot csereértékké oldotta fel és a számtalan sok, oklevelekben biztosított és nehezen szerzett szabadságjog helyébe az egy lelkiismeretlen kereskedelmi szabadságot iktatta. Szóval: a vallási és politikai illúziókba burkolt kizsákmányolás helyébe a nyílt, szemérmetlen, közvetlen, sivár kizsákmányolást tette..."...