Munkácsy Mihály II. (töredék) [antikvár]

Részlet a könyvből: Nyomon követtük idáig Munkácsy élettörténetét, itt meg kell állanunk. Számtalan jellemző apróság, sok érdekes élethistóriai adat kinálkozik biografusának, hogy annál határozottabb körvonalakkal rajzolja meg az ő nagy és kedves alakját, de azok az apróságok, azok az adatok nagyrészt magántulajdonok ma még, szerető barátok és rokonok őrzik kegyelettel. De itt lesznek örökbecsű alkotásai, huszonöt év pazar munkája, legérdekesebb s legjellemzőbb oldaláról ezek mutatják be a művészt, egyéniségének tüneményszerű fejlődését, akit a gondolatok értetnek meg s aki mint magánember is alkotásaival párhuzamosan fejlődik hasonlíthatatlan nagy úrrá, lelkének előkelősége, egyszerű őszintesége révén. És ezek beszélik el, csudálatosnál csudálatosabb diadalokon keresztül a tragédia történetét is, azét a megrendítő kimerülését, amely 1896-ban kiütött e kezéből az ecsetet, hogy négy évi kálvária után sírba vigye.