Székely Bertalan [antikvár]

Részlet: A kiegyezés korának egyik legjelentősebb festőegyénisége, Székely Bertalan, főleg történelmi tárgyú festményei révén vált közismertté, de a festészet egyéb, csaknem valamennyi ágában is maradandót alkotott. Kimagasló helyet foglal el nemzeti festészetünk történetében. A múlt század második felében s a századfordulón is művészein nagy része külföldi példákat követett, illetve idegen művészetet ültetett át magyar földbe. Székely Bertalan Madarászszal, Munkácsyval együtt azok közé a versek közé tartozik, akiket a nemzeti festő megtisztelő névvel illethetünk. Révai elvtárs írókongresszusai meghatározásával élve "a nemzeti jelleget az adhatja meg, ha mi magyar valóságunkat teljes mélységében, teljes gazdagságában ábrázoljuk". Székely Bertalan a magyar valóságot, a százados magyar sors szomorú mélységeit tárta fel, s mindezt olyan korban tette, amikor a feudálkapitalista Magyarország nem törődött a nemzeti hagyományokkal, s még kevésbé a parasztság és a munkásosztály érdekeivel. A bécsi udvarral kiegyezett és a milleniumi képzelt dicsőség bűvkörében élő, önelégült feudálkapitalista magyar uralkodó körök részéről Székely Bertalan nem részesült abban az elisemrésben, amelyet tehetsége megérdemelt volna. Nem utolsó sorban éppen azért, mert igazi hivatástudata volt: mint művész korának szíve, szeme, hangja kívánt lenni, időszerűt akart alkotni. Aki pedig "igazán mélyen megragadja, ábrázolja, fejlődésében mutatja meg az időszerűt, rendszerint maradandót is alkot". Székely Bertalan maradandót alkotott. A népi Magyarország kiteljesedése idején népi demokráciánk letörleszti az adósságot nagy fia iránt és Székely Bertalant a magyar haladó hagyományok egyik kimagasló képviselőjeként tiszteli.