Bővebb ismertető
Nézegetem a Talpalatnyi Föld fotóit. Szinte mindegyiket: Szirtes Ádám.
Góz Jóska alélt asszonyát tartja a karjában. Úgy emeli fel, mint a pelyhet; testtartásán egyáltalán nem látni, hogy terhet ölel magához. Az erő, a magabiztosság, az elszántság, a közös sors vállalásának mozdulata ez.
Aztán itt a másik felvétel. Ezen a hős mosolyog. Felfelé néz, az égre, talán a napba. Haját szétborzolja a szél, balkeze az éltető földre támaszkodik. "Elengedi magát", könnyed és derűs, reménykedő és kiegyensúlyozott.