Ne félj, csak higgy! [antikvár]

Ez volt egy év?! egy év (2004 tavaszától 2005 tavaszáig) olyan eseményeiről szól ez a könyv, amelyek megérintették az értelmének birtokában lévő összes magyar embert. Midőn a focipályán a válogatott tizenegy mérkőzése előtt eljátsszák nemzeti Himnuszunkat, az ma is olyasféle bizsergést vált ki bennünk, amely összeköt bennünket azoknak az érzéseivel, akik százhatvan évvel ezelőtt a bemutatóján együtt énekelték. Egy ilyen, érzelmi pilléreken álló időhíd - mely öt nemzedéket is átível -, ha létrejöhet, akkor létezik a közösség. Rejtőznek bennünk olyan érzelmek, amelyeket sem mások, sem mi magunk nem foghatunk kordába, szinte velünk születtek sok évszázados közösségi létünk következményeként. Ezeket kell ápolnunk és őriznünk. Ezeket kell megvédenünk, mint a védett madarakat, virágokat. Miért jött létre törvény természeti környezetünk védelmére, és miért nem védi törvény nemzeti környezetünket? Csodálom a gerlicét, de nem szeretem jobban, mint nemzetemet. Védem és óvom a cinkét, ezt mindenki természetesnek veszi, de ha ezt teszem a nemzetemmel, már sokan sandán néznek rám. Pedig védem azokkal szemben is, akik rombolni, megosztani akarják, részeit egymással szembeállítani, idegenné tenni. A nemzet ugyanolyan teljesség, mint a föld népességének vagy állatfajainak az összessége, csak éppen kisebb. Mindenkinek joga van - a jelenlegi felfogás szerint - olyanná lenni, amilyen formán megfelel a meggyőződésének. De a veréb mégsem válhat sassá, még ha akarna is. Engem miért biztatnak arra, hogy más legyek? De arra se ösztökéljen senki, hogy a velem azonosat mássá tegyem. Erről jut eszembe egy gyerekkori olvasmányom vezérmondata: "Ne bántsd a magyart!" - meg másokat sem!