A királynő [antikvár]

BEVEZETES Érdemes volna feltenni magadnak a kérdést, hogy ami alant következik, netán nem több-e tündérmesénél. Íme, egy újszülött kislány Parányi teremtés, néhány rakoncátlan hajtinccsel a feje búbján. És íme, az apja: egy herceg. Már a megjelenésén látszik, hogy érzékeny lélek, noha kevéssé fejezi ki az érzéseit. ízlésében régimódi, vagyis szeret lőni, vadászni és teniszezni, azonkívül kissé ideges természetű férfi, aki nehezen lesz úrrá a dadogásán, fél a szüleitől, és mindig makulátlanul öltözködik. Az édesanyja mosolygós, kerekded arcú asszony; nemesi származása félreismerhetetlen. Apró lábfeje állandó témát szolgáltat a női újságíróknak, többek közt a Sun-derknd Daily Echó and Shíppíng Gazette rovatvezetőjének, aki 1934-ben világossá teszi a lap olvasói előtt, hogy „a lábfej és a boka kifinomultságának" tekintetében csupán kevés kortársa kelhetne vele versenyre.' Az apa és az anya egymást csak Bertie-nek és Elizabethnek hívja, a világ azonban hercegként és hercegnőként ismeri és tiszteli őket. Szirupos hódolat kíséri minden léptüket, szerepeljenek akár az újságokban, vagy a mozgókép éppen csak bimbódzó médiumának hírműsoraiban. És ez jó darabig így is marad. A háttérben ott találjuk a királyt és a királynőt, a gyermek apai nagyszüleit. Ók mindent megtestesítenek, ami 1926-ban egy király és egy királynő csak lehet: komolyak, divatjamúltak, és rendíthetetlenül meg vannak győződve az uralkodócsalád küldetéséről; dolgosak, szerények, szellemi képességeik tekintetében középszerűek; aggodalommal tölti el őket a kor barbársága, miközben minden figyelmüket lekötik a Földet behálózó Brit Birodalom végtelen messzeségbe