A koronás Wargha [antikvár]

Bevezető 1879-ben jelent meg az első sajtóközlemény, amely felfedte a titkot: ki árulta el 1853-ban a bécsi Legfelsőbb Rendőri Hatóság vezetőjének, Johann Kempen von Fichtenstamm báró altábornagynak, hol kell keresni a Szemere Bertalan által 1849 augusztusában Orsova környékén elásott magyar királyi koronaékszereket. A találgatások és híresztelések ennek ellenére - ahogy korábban is - még jó néhány évtizedig továbbéltek és terjedtek. 1919-ben jelent meg nyomtatásban Kempen memoranduma,^ amely fellebbentette a fátylat az 1853 késő tavaszán, nyarán és kora őszén történt eseményekről. Bár a nagy hatalmú „rendőrminiszter" saját szerepének hangsúlyozása végett néhány ponton nem teljesen helytállóan írta le az eseményeket, ettől kezdve mégsem lehetett kétséges, hogy Wargha István, Kossuth egykori közeli munkatársa, 1848-ban a Bécsben működő, király személye körüli minisztérium fogalmazója, majd titkára volt az, aki a titok nyomába szegődött, s kiszolgáltatta a koronaékszereket. A kortársak között terjedt híresztelés a „koronás Wargháról" igaznak bizonyult. Néhány évvel később az Osztrák-Magyar Monarchia megszűnésével megnyílt a bécsi udvari levéltár a kutatók előtt, s az 1849 utáni évek államrendőrségi iratanyagából - mindenekelőtt Jánossy Dénes kutatásainak köszönhetően - egyértelművé vált, Wargha István az 1850-es évtized első éveiben a császári rendőrség legeredményesebb rendőrinformátora volt, kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy a rendőrség szinte valamennyi „nagy fogása" az ő tevékenységének volt köszönhető: a forradalmi ellenállási mozgalom vezető alakjai, Jubál Károly és társai, Gasparich Márk és Noszlopy Gáspár letartóztatásában is közrejátszott. Évtizedekkel később Lukács Lajos ezen a szálon indult el, amikor tovább részletezte a fő vonalaiban már felvázolt képet.^ Mindez igazi ' Dr. Hanns Schiitter: Kempens Denkschrift über die Auffindung der Stephanskrone (24. April 1854). Adolf Holzhausen, Wien, 1919.; ugyanezt lásd még: uő: Aus der Regierungszeit Kaiser Franz Joseph I. Adolf Holzhausen, Wien, 1919. 33-91. ^ ]ánossY Dénes: A Kossuth-emigráció Angliában és Amerikában 1851-1852.1. köt. Magyar Történelmi Társulat, Budapest, 1940. 472.; Lukács Lajos: Magyar függetlenségi és alkotmányos mozgalmak (1849-1867). MTA Történettudományi Intézet, Budapest, 1955. 78., 106., 113., 120-121.