A kódfejtő [antikvár]

Bevezetés Irány a szakadék! Jennifer Doudna nem tudott aludni. Berkeley-ben szupersztárnak tartották a CRISPR-ként ismert génszerkesztő eljárás feltalálásában játszott szerepének köszönhetően, de az egyetem éppen akkor zárta be a kampuszt a gyorsan terjedő koronavírus-pandémia miatt. Legjobb meggyőződése ellenére kocsival elvitte végzős középiskolás fiát, Andyt a vasútállomásra, hogy el tudjon utazni Fresnóba, a robotépítő versenyre. Most, hajnali 2-kor felébresztette a férjét, és bizonygatta, hogy Andyt haza kell hozni, mielőtt elkezdődik a bajnokság, amelyen ezerkétszáznál több gyerek zsúfolódik be egy gyűlésterembe. Felöltöztek, beültek az autóba, találtak egy nyitva tartó benzinkutat, és nekivágtak a háromórás útnak. A fiú volt az egyetlen gyermekük, és nem örült, amikor meglátta őket, de sikerült rávenniük, hogy pakoljon össze és menjen velük. Még ki sem értek a kocsival a parkolóból, amikor Andy kapott egy sms-t a csapatától: „A robotversenyt törölték! Minden gyerek azonnal induljon haza!"1 Doudna úgy emlékszik vissza erre a pillanatra, mint amelyben rájött, hogy az ő saját világa és a tudományé is megváltozott. A kormány el-ügyetlenkedte a Covid ellen tett válaszlépéseket, ezért ideje volt, hogy a professzorok és a végzős hallgatók megragadják kémcsöveiket, majd magasra emelt pipettákkal nekirontsanak a szakadéknak. Másnap — 2020. március 13-án - az asszony elnökölt azon a találkozón, amelyen Berkeley-ben dolgozó kollégáival és az Öböl-térség más tudósaival megbeszélték, hogy milyen szerepet vállalhatnának.