Magyar utazók Afrikában I-II. [antikvár]

Magyarország a történelem folyamán a kiváló explorátorok sorát szolgáltatta. Ha csak Juliánus barátra, Kőrösi Csoma Sándorra, Jetting Károlyra, Magyar Lászlóra, Vámbéryre, Xantusra, Ujfalvyra, Tordayra, Bíró Lajosra, idb. Lóczy Lajosra, Almásy Györgyre, Teleki Sámuel grófra, gondolunk, egészen természetesnek találjuk, hogy a ma élő magyarság is siet kivenni a maga részét a nagy munkából. Stein Aurél, Cholnoky Jenő, Prinz Gyula utazásainak eredményére felfigyelt az egész világ. Az elszenvedett világháború és az azt követő gazdasági válság sem tudta a magyarságból a kutatóvágyat kiirtani. Az utóbbi években Baktay Ervin és Ligeti Lajos utazásai érdemelték ki a tudományos világ méltó elismerését és keltettek széleskörű érdeklődést. Emlékezzünk Kőrösi Csoma Sándor rettentő küzdelmeire, nélkülözéseire, amelyek felőrölték a magyarságnak ezt a kiváló kincsét. És gondoljunk viszont az amerikai Andrews kínai expedíciójára, aki 20 tagú gárdájával hosszú esztendőkön át autókaravánnal vadászott őskori csontokra.