Isten embere [antikvár]

Végszó Évek munkájának s a Luther-városokban végzett helyszíni tanulmánynak a gyümölcse az "Isten embere", mely főleg abban különbözik az eddig megjelent Luther-életrajzoktól, hogy érdekességre, elevenségre törekszik, anélkül, hogy ennek kedvéért a történeti igazságtól eltávolodnék. Ellenkezőleg, ez a könyv a nagy reformátor alakját úgy rajzolja meg, mint amilyen Luther a valóságban volt. Az embersorsot intéző Isten úgy akarta, hogy könyvem, melynek egyes részletei már évek előtt napvilágot láttak, a Luther-szobor leleplezésének esztendejében jelenhessék meg, s így babérág lehessen a szobor talapzatán, a babérkoszorúk mellett. Részt vehessen abban a szent munkában, melynek célja, hogy minél többen legyenek, akiknek ajkát ez a boldog vallomás hagyja el: Áldom az Isten, hogy én is evangélikusnak születtem. Ha könyvem ezt a nagy célt meg tudta közelíteni, Istené a hála, akitől alászáll minden jó adomány és tökéletes ajándék. De köszönettel tartozom Lic. Thulin Oszkárnak, a wittenbergi Lutherhalle igazgatójának, valamint német hittestvéreinknek is, akik tanulmányaimban messzemenő jóakarattal támogattak. Hálával adózom szeretett volt tanáromnak, D. Raffay Sándornak és D. Kapi Béla püspöknek is, akik munkámat egyházkerületük gyülekezeteinek hathatós támogatásába ajánlották...