Tóth Tihamér [antikvár]

Tóth Tihamérral először 1906 őszén találkoztam, utoljára a Rókus-kórház betegágyán láttam röviddel halála előtt. E két terminus között történt ennek a nagy életnek kibontakozása és teljes kifejlődése úgy, amint ezt az alábbi élet- és jellemrajz egész szépségében és nagyságában bemutatja. Tóth Tihamér mint az egri érseki megye jeles növendéke lépett be a budapesti központi papnevelőbe. Mint papnövendék az első naptól kezdve oly férfias nyiltsággal és bizalommal érintkezett velem, spiritualistával, aminőt mindig csak a legkiválóbb növendékektől tapasztaltam és ezt egész életén át megőrizte, egészen haláláig. Töretlen egy vonalúságban folyt le szemináriumi élete, aminőt csak kiforrott, kezdettől tisztán látott hivatás diktál, Komoly fiatalember volt, de komolysága mély kedéllyel párosult. Nem volt a feketehajú, olajbarna arcú kispapban semmi feltűnő, de egy kis emberismerettel fel lehetett fedezni, hogy nem az átlag fiatalemberek közül való éspedig nyájas várakozással néztünk kifejlődése elé.