Amíg kinyílik a szemünk [antikvár]

Egy budaörsi kávéházban ülök papírokkal, magnóval, laptoppal. Megérkezik egy fekete Bentley, tekintélyt parancsoló, és természetesen a bejárat előtt parkol. Nyílik az ajtó, kiszáll egy hölgy, hosszú, barna hajú, magas, nagyon csinos. Nincs egyedül, egy magas, testes férfi kíséri. Belép az üvegajtón, nem nézelődik, nincs benne kétely, határozottan rám tekint. Olyan nő, akit mindenki követ a tekintetével. Pillanatok alatt betölti a karizmája a helyiséget. Könnyed magabiztossággal táncol el az asztalig tűsarkú cipőben úgy, hogy nem lehet nem észrevenni. Ahogy elmerülök a látványában, meg is feledkezem az őt kísérő, komor képű emberről. Te jó ég! A megjelenése kifogástalan, a jelen lévő hölgyek többsége emiatt el is szégyelli magát. Ő a kasztrendszer azon tagja, aki nem ismeri a nélkülözés fogalmát semmilyen tekintetben, és ez mindenkinek egyértelmű és világos. Megjelenése tiszteletet parancsol. Mindenki egy kicsit előzékenyebb, egy cseppet illemtudóbb vele a szokásosnál. Leül velem szemben, kávét rendel elegáns mozdulatokkal, majd amikor feloldódik köztünk a hangulat, mesélni kezd.