Az anyák is akarják [antikvár]

Részlet a könyvből: "Emlékszem, hogy az a fiú fekete volt, fekete, mint az a ruha nálunk, a turkálóban, amit annyiszor nézegettem már, de nincs merszem felvenni. És hogy legelőször arra gondoltam, hogy az izzadtsága biztos almaszagú, hogy olyan a szaga, mint a tiltott gyümölcsnek az édenkertben. Tudtam, hogy nem szabad, de az istennek sem jutott az eszembe az a szó, az a fordulat, amelyik híven kifejezte volna a vágyamat. Márpedig ez vágy volt, kicsikém, nagyobb, mint amekkorát el tudtam viselni, úgyhogy beszélni akarok neked róla. Hátha sikerül, mielőtt még eldördül a lövés, amit talán csak álmodtam, de talán nem. Milossal voltam ott, abban a kocsmában. Az volt a furcsa, hogy hirtelen semmi nem gátolt abban, hogy nagy lélegzetet vegyek az orromon át, és kifordítsam a szemem fehérjét, ami hűtlenségnek számított, mert én ezt csak bizonyos pillanatokban szoktam művelni. Milos nem vette észre, mint ahogyan már régóta nem vesz észre semmit. Meg attól is volt, hogy Velvetet ittunk, és ez a sör jótékony hatással volt ránk, főleg Milosra. Elolvadt tőle, mint a vaj a napon, és olyasmiket mondott, amiket rendes körülmények között nem szokott mondani, és úgy mondta, mintha azok a szavak már-már megavasodó vajjá köpülődhetnének, és én utoljára nyalhatnék bele."