Utálattal: Ethan [antikvár]

RACHEL Elsős koromban írtam meg életem első levelét, az egyik fiúnak az osztályból. Nate Cloudnak hívták, és már hatévesen is teljesen odavoltam érte (meg a világoskék overalljáért). Egyszerűen oda-firkantottam élénkzöld zsírkrétával: „Bírsz engem? Karikázd be, hogy igen vagy nem." Az a seggfej bekarikázta, hogy nem. A második levelet egy lánynak írtam, akivel egyíitt jártunk könyv-tárismeret-órára. Ashley Donovannek hívták, és mindenáron a legjobb barátnője akartam lenni. Három egész sorban fejtettem ki neki mindazt, ami közös volt bennünk - mindazt, amitől tökéletes barátok lennénk. (A rózsaszín gumiszandál, a Barbie álomház, és a menő Beanie Babies plüssgyűjtemény.) Jegyzetlapra írtam a mondatokat, a végén egy kérdéssel: „Leszel a legjobb barátnőm, légyszi? Karikázd be, hogy igen vagy igen." Nem karikázta be egyiket sem. Kitalált magának egy harmadik válaszlehetőséget: NEM.