Bővebb ismertető
A többi iró csak mesél az Almanachban, de nekem még azonfelül sirnom is kell az Előszavakban - arra vagyok odaállítva. Aminthogy variálom is már közel két évtizede azt az egy themát, hogy veszélyben az irodalom, hogy a közönség közömbös, hogy a kormány rossz és hogy nem fogynak az elbeszélő művek. Tréfás mártásban vagy komolyan, de évről-évre az körülbelül a refrain, hogy nem fogynak.
Uj aera lévén, az idén is panasszal kezdem ugyan, de megforditom a jajkiáltást:
- Borzasztón fogynak az elbeszélő művek!
Huh! Hogy riadnak fel erre a szóra Singer-Wolfnerék és hogyan kiáltanak fel: „Hol ? Mit beszél az ur? Hát meg van bolondulva?"
Messzebb látó emberek azonban eltalálni vélik a csodálatos fordulat okát. No persze. Hiszen világos. A tulipán csinálja. Nemzeti fogadalom. Nem vesznek idegen portékát, tehát német, francia regényt sem, fogyasztják a magyar elbeszélőket.