Fénysugarak 2018. 1. félév [antikvár]

Az elmúlt évben sok különös eseményen keresztül / tanított bennünket az Ur! Küszöbön az új esztendő, amely hasonlóan az elmúlt évhez nagy kalandra biztat. Isten népe eló'tt pusztai vándorút van mind addig, amíg a mennyei Kánaánban nem ér! Vagy úgy, hogy visszajön az Úr ígérete szerint, vagy úgy hogy személyesen jön el értünk, és visz oda, ahol vár a kész örök haza. Ott már nincs szomjúság! A földi vándorutunk hasonlít Izráel népének 40 éves pusztai vándorlásához. A pusztaság fő ismérve - mint ennek az évnek is - a víznélküliség, a Lélek után való szomjúság! Kegyelem jele az, amikor szomjúságot teremt az Isten! Ám 8,11: „íme, jönnek napok - ezt mondja az én / Istenem, az Ur -, amikor éhséget bocsátok erre a földre: éhséget. Nem kenyér után való éhséget, sem víz után való szomjúságot, hanem az Úr beszédének hallgatása utáni éhséget." Ó, milyen boldog esztendő' előtt állunk! Számoljunk azzal a ténnyel, hogy a mi Urunk munkálja ezt a szomjúságot! ígéretünk van: „En adok a szomjazónak " Éljünk a lehetőséggel! A körülmények változhat-nak, de Isten ígéretei soha nem változnak! „ a lelki kősziklából ittak, amely velük ment. Az a kőszikla pedig a Krisztus volt". (iKor 10,4) Ennek az évnek minden napján számolhatunk Jézus Lelkével! Jézus ígérte: „Nem hagylak, titeket árván, eljövök hozzátok." (Jnl4,18). „ elküldöm nektek, akit Atyám ígért " (Lk 24,49a). Be 4