Hírközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyv 2005 [antikvár]

Az évkönyveink amellett, hogy megismertetnek a múzeumaink, kiállítóhelyeink belső világával, számot adnak az esztendő - dupla évkönyv esetén az esztendők - eseményeiről, muzeológusaink különböző részterületeken végzett kutatásainak eredményeiről vagy egyszerűen az általuk érdekesnek vélt témákról. Azt tapasztalom, hogy a rendszeresen megjelenő évkönyveink az előzőekhez képes nem csak külsőleg szebbek, hanem tartalmukban igényesebben gazdagabbak. Örülnék, ha a kedves Olvasó is így vélekedne a most kézben tartott könyvről. Belelapozva alig lehet észrevenni változást a múzeumok életében. A 2005. évi beszámolót, a 2006. évi terveket még Kovács Gergelyné készítette, de a sorok között megbújva ott van. hogy nyugdíjba vonul. Igen, most már megmásíthatatlan az elhatározása. Keressük az alkalmat, hogy méltó módon köszöntsük nyugállományba vonulása alkalmával, és köszönjük meg két évtizedes munkásságát a Postamúzeum élén. Eredményes esztendők voltak ezek. Büszke lehet rá. Vezetésével, irányításával új múzeumi kiállítóhelyek jöttek létre, a régiek megújultak. Új, emberközpontú szemléletet, igényességet honosított meg a kiállítások kivitelezésében. Eredményesen vigyázott arra, hogy a hírközlési ágazatok együtt őrzött és gondozott gyűjteményei továbbra is együtt maradjanak. Rengeteg ötletével, rendezvényeivel hozzájárult hírközlési múltunk, kultúránk megismertetéséhez. Sajnáljuk, de megértjük távozását. Köszönjük példamutató, nagyra értékelt munkásságát. Ismerve alkotást kedvelő természetét, kívánjuk, hogy nyugdíjasként is eredményesen szolgálja a magyar kulturális életet. Én abban bízom, hogy az elmúlt évtizedekben kialakult jó múzeumi közösség tovább fogja építeni mindazt, amit Kovács Gergelyné igazgatása alatt alkottak. Az évfordulók visszaemlékezésre, írásra késztetik a muzeológusokat. Az elmúlt időszakban több évforduló is volt. Az országnak és természetesen alapítványunknak is egyik büszkesége, kincsestára a 75. születésnapjának ünnepére felújított Bélyegmúzeum, amelynek világviszonylatban is egyedülálló gyűjteményét Solymosi Jánosné mutatja be írásában. A 75. évhez kapcsolódva több tanulmány is foglalkozik az értékes képzőművészeti, földrajzi, történelmi, kulturális és sporteseményeket stb. rögzítő, sok embernek szórakozást, művelődést, szenvedélyt nyújtó papírlapocskákkal, a bélyegekkel. A bélyegeket általában bélyegtervező művészek készítik. Vannak azonban olyan képzőművészek, akik bélyegtervezőként nem ismertek. Róluk szól Angyal Erzsébet a „Remekművek" jelige alatt című írásában, amelyből azt is megtudhatjuk, hogy mi minden kapcsolódik még a bélyegkészítéshez. Aki szeretné tudni, hogyan kezdődött Magyarországon a bélyeggyűjtés, olvassa el Nikodém Gabriella értékes tanulmányát. Én a magam 70 évével sok mindent tapasztaltam már, hogy a politika sok területre beférkőzik, de azt nem gondoltam volna, hogy a bélyeggyűjtésbe is.