Bővebb ismertető
Első két oldalán enyhe foltossággal. Hátsó borító felső széle kifakult.
Előszó részlet: A Rudolf Steiner által a szellemtudomány szolgálatában kiadott "Luzifer" folyóirat 1904-ben kibővült az Ausztriában megjelenő "Gnosis" folyóirattal történt egyesülése révén. "Lucifer-Gnosis" kettős név alatt hozta azután le Rudolf Steinernek azokat a cikkeit, amik később üsszegyűjtve azzá a könyvvé lettek, amely a "Theosophie" és a "Geheimwissenschaft" mellett az antropozófikus irányulású szellemtudományba történő alapvető bevezetésre szolgáló művekhez tartozik. A cikkek folytatása "A Magasabb Megismerés Fokai" cím alatt jelent meg. A terv az volt, hogy a "Hogyan jutunk a Magasabb Világok megismeréséhez?"-ben megkezdett ismertetések továbbvezetéseként a továbbiakban ezekből egy második kötet jöjjön létre. Azonban a munkával való túlterheltség, Rudolf Steinernek az előadótevékenység általi rendkívüli igénybevétele lassanként lehetetlenné tette, hogy elégséges mértékben szentelhesse magát a folyóiratnak, pedig az elterjedtségben állandóan növekedett. Az idő hiányában kellett beszüntetni. Így maradt félbe az "A Magasabb Megismerés Fokai"-ról tárgyaló cikkek további megjelenése is. Többször is fordultak hozzánk, hogy új kiadásával tegyük ismét elérhetővé. Most ezt a kívánságot teljesítjük. Mivel a szöveg hirtelen szakad meg, a könyv nem igényelheti a teljesség értékét. Jogos volt feltenni a kérdést, ne hagyjuk-e inkább el a kiadását. Az itt kilátásba helyezett, a befejezéshez nem jutott ismertetések ugyanis más alakban, más címek alatt nem egyszer kiadásra kerültek már. A szellemi kereső számára mégis tény marad, hogy a szellemi valóság meghódítása csak akkor lehetséges és nem illúzió, ha újra és megint visszanyúlunk az egyszer átdolgozott, soha eléggé fel nem dolgozott szellemi tartalmakhoz, ha az utat, amely egyszer a szellemi terület irányába utalt, ismét és újra éljük át. A meditatív értelemben munkálkodó lelki életét olyan mozgékonynak kell megtartania, hogy azok a rálátások, amiket az egyik út hozott számára, annál inkább fogékonnyá teszik más szempontok szerinti perspektívákra. Az itt megjelenő cikkeknek egyben történeti értékük is van. Arra a kiindulópontra mutatnak rá, amelyet Rudolf Steiner ezoterikus tanításainak kellett megválasztaniok; megmutatják, hogy ezen a területen is mennyire úttörő vezetővé vált, amelyen a legelső alkalommal, általa kerülhetett át az ember a szabadság területére. Ehhez világot átfogó pillantással és a legnagyobb felelősségérzet mellett előépítményként egy alapot rakott le, egy szellemi magatartást teremtett meg, amely lehetővé teszi az ember számára, hogy saját magában találjon szilárd morális tartást, hogy ebben a szabadságban ne kísértéseknek és tévesztéseknek essen áldozatul. Ahhoz, hogy egy ilyen tettet a történelmi változások döntő fordulópontján ellenséges ellenerők közepette, csak saját magára állítva vigyen végbe, ahhoz arra az óriási ethos-ra volt szükség, mely Rudolf Steiner egész életművében ott lüktet és semmi mást számításba jönni nem engedett, csak az emberiség javát, a Nyugatot fenyegető alkony előli megmentését. Ehhez az alapokból elindulva kellett olyan módon építeni, ami az idő követelményeinek megfelelt. Ehhez minden tudás szintézisére volt szükség.
Rudolf Steiner (Murakirály, 1861. február 27. – Dornach, 1925. március 30.), osztrák polihisztor, filozófus, a Waldorf-pedagógia atyja, író, dramaturg, tanár, a spirituális mozgalom, az antropozófia megalkotója, emellett nagyszámú festmény, szobor, építészeti terv és vázlat maradt fenn tőle.
Rudolf Josef Lorenz Steiner 1861. február 27-én született, két testvére volt: húga, Leopoldine és öccse, Gustav. Rudolf gyermekkorát Mödlingben és Pottschahban töltötte. Iskolába Lajtaszentmiklósra és Bécsújhelyre járt.
1890-től a Goethe–Schiller-Archívum állandó munkatársa Weimarban. Részt vesz Goethe természettudományos írásainak újabb kiadásában. Ebben az időben találkozott Hermann Grimm-mel, Ernst Haeckellel és Eduard von Hartmann-nal. 1891-ben a filozófia doktorává avatják a rostocki egyetemen. 1892-ben megjelenik disszertációja Wahrheit und Wissenschaft (Igazság és tudomány) címen.
1902-ben felajánlották neki a Teozófiai Társaság német szekciójának főtitkári tisztségét, amit azzal a feltétellel vállalt el, hogy kizárólag saját nézeteit fogja képviselni. Ebben az időszakban fektette le az antropozófia (antropos: ember, sofia: bölcsesség) alapjait, és ekkor találkozott Christian Morgensternnel és Édouard Schuréval. A Társaság keretein belül tartott előadásaiban 1902. október 6-án hangzott el először nyilvánosan az „antropozófia” kifejezés, az emberiség fejlődéstörténeteként értelmezve. Tevékenysége ezután ennek a fejlődéstörténetnek a kidolgozására koncentrálódott.
1924 őszén egészsége romlásnak indult, előadásait kénytelen volt rövidebbre fogni. Betegsége idején az 1923-ban megkezdett önéletrajzát (Mein Lebensgang – Életutam) folytatta, de ezt a művét végül nem sikerült befejeznie. 1925. március 30-án hajnalban elhunyt.