A nemi szerelem metafizikája/Az élethez való akarat igenléséről/Az élet semmiségéről és gyötrelméről [antikvár]

Részlet a könyvből: "Megszoktuk, hogy a költők többnyire a nemi szerelem leírásával foglalkoznak. Ez rendesen főtárgya minden drámai műnek, a tragikus és komikus, a romantikus és klasszikus, az indiai és európai drámának egyaránt, nem kevésbé tárgya a lírai költészet legnagyobb részének, hasonlóan az epikának; főkép ha ehhez hozzászámítjuk a regények nagy rakását, melyet Európa valamennyi művelt országában minden esztendő már századok óta oly rendesen mérlegel, mint a föld a gyümölcsét. Mind e munkák tartalmuk főbb pontjait illetőleg nem egyebek, mint a szóban forgó szenvedély sokoldalú, rövidebb vagy bővebb leírása. Legsikerültebb leírása pedig, mint pl. Romeo és Julia, az új Heloíse, a Werther, halhatatlan hírnévre jutottak. És ha Rochefoucauld mégis azt hiszi, hogy a szenvedélyes szerelemmel úgy van az ember, mint a kisértetekkel, mindenki emlegeti, de senki sem látta; hasonlóképen Lictenberg is «a szerelem hatalmáról» írt értekezletében e szenvedély valódiságát és természetszerűségét tagadja, úgy ez nagy tévedés. Mert lehetetlen, hogy ami az emberi természettől idegen és vele ellenkezik, ami tehát tisztán a légből volna kapva, azt a költői lángész minden időben fáradhatatlanul leírta, az emberiség pedig folyton változatlan rokonérzettel fogadta volna; mert igazság nélkül művészi szépség lehetetlen."