Egy magános sétáló álmodozásai [antikvár]

Rousseau, aki különben is neuropathikus természet volt, életének utolsó 12 esztendejében elmezavarban, kombinatorikus üldözési mániában (paranoia) szenvedett. Már Vallomásai (1765-1770) egy elmebeteg védőirata; az a meggyőződés uralkodik bennük, hogy régi barátai, akik ellenségeivé váltak, élükön Grimm-mel, Diderot-val és D'Epinaynéval, nagy összeesküvést szőttek az ő tönkretételére, nevének megbecstelenítésére, ő magának utálatos gonosztevő gyanánt való feltüntetésére. E meggyőződésében - amiben sok volt az igazság, ha az összeesküvés nem volt is Rousseau összes ismerőseire, egész Franciaországra kiterjedő, mint ő hitte - nagyon megerősítette őt a gyűlölködő Voltaire-nek 1764 december 27-én Sentiments des citoyens cím alatt Genfben (természetesen névtelenül) kiadott nyolc lapnyi röpirata, amely a legkíméletlenebb támadásokat intézi Rousseau ellen, a leggyűlölködőbb rágalmakat szórja reá s föltárja életének nagy sebét, súlyos bűnét: gyermekeinek kitételét, illetőleg lelencházba küldését. E támadás mélyen megsebezte Rousseaut; ettől fogva a megbecstelenítés kisérlete állandóan ott lebeg fölötte és évről-évre mindjobban elrabolta lelki nyugalmát.