Schopenhauer Kantról [antikvár]

Részlet a kötetből: "Valamely nagy szellem munkájában sokkal könnyebb kimutatni a hibákat és tévedéseket, mint világosan és teljesen kifejteni a munka értékét. mert minden hiba elszigetelt és véges valami, amelyet éppen ezért tökéletesen át lehet tekintetni. A bélyeg ellenben, amelyet a géniusz ráüt műveire, éppen az, hogy műveinek kiválósága kitanulmányozhatatlan és kimeríthetetlen: ezért válnak művei sok egymást követő évszázadnak nem öregedő tanítómestereivé. Az igazi nagy szellemnek bevégzett remeke mindenkor mély és átható befolyással lesz az egész emberi nemre, olyannyira, hogy ki sem lehet számítani, milyen távoli századokra és országokra terjedhet ki világító hatása. De ki fog terjedni mindenkor, mert bármily művelt és gazdag is az a kor, amelyben maga a remekmű keletkezett, a géniusz, pálmafához hasonlatosan, kimagaslik mindig a talaj fölé, amelyben gyökerezik. Ámde az ilyen mélyenszántó és messzeterjedő hatás nem következhetik be hirtelen, a nagy távolság miatt, amely a géniuszt a közönséges emberiségtől elválasztja. Az ismeret, amelyet a géniusz egy emberöltő során merített és szerzett közvetlenül az életből és a világból, s megszerezve és feldolgozva mások elé terjesztett, mégsem lehet nyomban az emberiség tulajdonává, mert az emberiségnek még ahhoz sincs annyi ereje, hogy befogadjon, mint a géniusznak ahhoz, hogy adjon. Hanem miután kiállta a harcot méltatlan ellenfelekkel, akik a halhatatlanoknak vitássá teszik már születésükkor az életét és az emberiség üdvét már csirájában megfojtanák (a kigyóhoz hasonlatosan Herkules bölcsőjénél), végig kell járnia később annak az ismeretnek számtalan téves magyarázás és ferde alkalmazás kerülő-útjait, ki kell állania azokat a kisérleteket, amelyek régi tévedésekkel akarják egyesíteni s harcban kell élnie ilyen módon mindaddig, amíg egy új, elfogulatlan nemzedék föl nem serdül eléje, amely lassacskán, ezer levezetett csatornából, annak a forrásnak tartalmát részben már ifjúságában befogadja, egyre jobban asszimillja és így a jótéteménynek részesévé lesz, amelynek abból a nagy szellemből át kellett áradnia az emberiségbe. Ilyen lassú folyamat az emberi nemnek, a géniusz gyönge és egyben makacskodó tanítványának, a nevelés."