Bővebb ismertető
Lapjai / lapélei foltosak
Ez a könyv válogatás Osho sok éves meditációval kapcsolatos munkásságából. Több mint 60, a legkülönfélébb meditációs technikákból összegyűjtött anyag leírását tartalmazza; némelyikük ősi, tradicionális, mint például a buddhista Zazen, másikuk pedig Osho egyedi fejlesztésű technikái, melyeket direkt a XXI. századi keresők számára hozott létre. Miért nevezi Osho a meditációt az első és utolsó lépésnek a szabadság felé? Azért, mert az Ő meglátása szerint a meditáció az a dimenzió, amin keresztül minden egyén megvalósíthatja saját, egyéni lehetőségét a korlátlan egyéni szabadságra, mely mindannyiunk rendelkezésére áll. BÁRMI LEHET MEDITÁCIÓ! A titok nyitja, hogy ne légy gépies. Ha „gépietleníteni” tudod cselekedeteidet, akkor az egész élet egy meditáció. Akkor minden apróság, a zuhanyozás, az étkezés, egy baráti beszélgetés meditáció lesz. A meditáció belső érték – bármi azzá válhat –, nem pedig egy külsőség. Az emberek úgy gondolják, hogy a meditáció egy speciális cselekvés-sor: ülsz arccal Kelet felé, bizonyos mantrákat ismételgetsz, füstölőt égetsz, mindenféle hókuszpókuszt csinálsz egy adott időben, egy adott helyen, kimért mozdulatokkal. A meditációnak semmi köze ezekhez a dolgokhoz. Ezek csak gépiessé tesznek, pedig a meditáció épp azért van, hogy felszámolja a gépies viselkedést. Tehát, ha éber tudsz maradni, akkor minden cselekvés meditáció; akkor minden mozdulat óriási segítség lehet…
Rajneesh Chandra Mohan Jain (1931. december 11. – 1990. január 19.), más néven Bhagwan Shree Rajneesh, majd későbbi közismert nevén Osho, egy Indiában és az Amerikai Egyesült Államokban élő vallási vezető; egy új, sokat vitatott vallási mozgalom megalapítója volt.
A későbbi Osho egy kis indiai faluban, a Madhja Prades állambeli Kuchwadában született. A szülei a dzsainizmus követői voltak. Születésekor a csillagjós azt jósolta, hogy valószínűleg még hétéves kora előtt meg fog halni, ezért a szülei az anyai nagyszüleihez küldték, amíg el nem éri ezt a kort.
Elbeszélése szerint ez nagy hatással volt további fejlődésére, mivel a nagyanyja teljes szabadságot és tiszteletet adott neki, valamint a nagyapját és másokat is erre biztatott. Így Osho nagyrészt gondozás nélkül maradt, szigorú nevelés és merev szabályok nélkül.
Osho szerint a gyerekek fejlődését életük első hét évében jelentősen befolyásolja a tanulás erőltetése és a nekik kijáró tisztelet hiánya. Ideális esetben ennek fordítva kellene lennie: az emberek újra megtanulhatnának a gyerekektől azokat a dolgokat, amelyeket már elfelejtettek. Ha a gyerekek szabadon nőnek fel az első éveikben, elég erőt és intelligenciát szereznek ahhoz, hogy később képesek legyenek önállóan dönteni és véleményt alkotni.
Pontosan ez történt vele is. Amikor először iskolába ment, képes volt beszélgetni és meggyőzni a tanárát, aki nagyon szigorú volt a gyerekekkel. Osho szerint azok a gyerekek, akik tiszteletet kapnak, sokkal szófogadóbbak. Ha a szülő nem foglalkozik a gyerek személyiségével, hamarosan kikerül a gyerek figyelméből.
Miután betöltötte a hetedik évét, visszakerült a szüleihez, ahol az addigihoz hasonló tiszteletet kapott az ott élő nagyapjától, akivel ezért nagyon őszinte kapcsolata alakult ki.
1953. március 21-én, 21 éves korában, saját elmondása szerint, elérte a megvilágosodást. Elbeszélése szerint ez egy teliholdas éjszakán történt, és utána a kertben ült egy bodhi-fa alatt. Az 1960-as években filozófia professzor volt a Jabalpur egyetemen. Ekkoriban kezdett a jóga tanításával és átadásával foglalkozni, s az általa kiválóan ismert filozófiai és vallási művekből egy személyes világnézetet összekovácsolni.
Osho 1990. január 19-én elhunyt, vagy ahogy tanítványai mondják: „elhagyta a testét”.