Az emberi gondolkodás rövid története [antikvár]

A megismerés vágya Apám egyszer mesélt nekem az egyik csonttá és bőrré soványodott fogolytársáról a buchenwaldi koncentrációs táborban, aki azelőtt matematikát tanult az egyetemen. Véleményt alkothatunk az emberekről, ha tudjuk, mi jut eszükbe a „pí" fogalmának hallatán. A „matematikus" számára ez a kör kerületének és átmérőjének a hányadosát jelenti. Ha megkérdeztem volna a csak hét osztályt végzett apámat, akkor ő egy almáspitéről beszélt volna.* Egyik nap az iskolázottságukban köztük lévő szakadék ellenére ez a matematikus fogolytársa elmondott apámnak egy matematikai feladványt. Apám napokig gondolkozott a problémán, de képtelen volt rájönni a megoldásra. Amikor újra találkozott ezzel a társával, kérte, árulja el, mi a megoldás. Ö azonban nem akarta megmondani, azt tanácsolta apámnak, próbáljon meg saját maga rájönni. Később újra beszéltek egymással, de az ember úgy őrizte a titkot, mintha legalábbis egy aranyrög lett volna a birtokában. Édesapám megpróbált tudomást sem venni saját kíváncsiságáról, de nem sikerült. A táborban uralkodó szörnyíí körülmények és az őt körülvevő halál ellenére kínzó rögeszméjévé vált, hogy megtudja a probléma megoldását. Végül az a másik ember egyezséget ajánlott neki: elárulja a megoldást, ha apám neki adja a kenyér fejadagját. Nem tudom, milyen állapotban lehetett akkor apám, de azt tudom, hogy mire az amerikai hadsereg felszabadította a tábort, addigra ő már negyvenkilósra soványodott. Ennek ellenére a megismerés vágya olyan erős volt benne, hogy cserébe a megoldásért megosztotta vele a kenyerét. Tizenéves korom vége felé jártam, amikor apám elmesélte ezt a történetet, ami nagy hatást gyakorolt rám. Édesapám családja már nem élt, vagyonukat elkobozták, ő maga pedig éhezett, lefogyott és verték őt. A nácik elvettek tőle mindent, ami csak kézzel fogható volt, a gondolko- * A görög „pí" betű és a gyümölcstorta jelentésű „pie" azonos kiejtése miatt - a fordító megjegyzése.