Az újkor dialektikus filozófiája II. [antikvár]

V. A dialektika Marxnál, Engelsnél, valamint a későbbi dialektikus materializmusban1. A filozófia megszüntetéseHa a kanti, de kivált ha a hegeli dialektika felöl érkezve fordulunk Marx, Engels és követőik materialista dialektikájához, az a benyomásunk támad, hogy átléptünk egy korszakhatárt, noha számos kapcsolat áll fenn a materialista és az idealista dialektika között. Az itt a helyzet, mint általában a cezúráknál a filozófia történetében, amelyek nem törik meg teljesen a gondolati fejlődést, sőt, éppen akkor érthetők meg mint cezúrák, ha egyszersmind figyelembe vesszük a kontinuitás mozzanatát is.Ha feltesszük a kérdést, miben rejlik a lényege ennek a cezúrának, amely ha nem is kizárólagosan, de mégis erőteljesen Marx és Engels nevéhez kapcsolódik, akkor a válasz a következő: a filozófia egy új koncepciójának kialakításában, amely a XIX. század első felében lépett föl más lehetséges felfogások mellett, de kiszorítani persze nem volt képes azokat. Ehhez az új koncepcióhoz az addigi filozófia számos eszméje kötődött, tehát Marx és Engels sem szakítja meg a filozófiatörténeti kontinuitást; ezek az eszmék azonban a filozófia új koncepciója alá rendelve új helyiértékre tesznek szert s nem egyszer új értelmet is nyernek.A XIX. század első felében úgy tűnhetett föl, hogy a filozófia egy bizonyos alakzata a hegeli rendszerben kiteljesedvén elérte határait, s úgy látszott, hogy újfajta filozófia készül megszületni. Hogy Marx így látta a helyzetet, kitűnik már doktori disszertációjának előmunkálataiból: a jegyzetek között ott ta-