Bővebb ismertető
Kiadás éve: [1993]. Keserü Katalin könyve az első kísérlet arra, hogy feltérképezzen egy stílusvonulatot az utolsó negyven év magyar művészetében. Választása a pop artra esett, egy olyan művészeti fejleményre, mely a kifejezés szűkebb, egzaktabb értelmében ugyan csupán néhány művész (Konkoly, Tót, Frey, Siskov, Lakner stb.) pályafutásának egy rövidebb, kb. 1966-1970 közötti szakaszára korlátozódott, előzményeit és utóéletét, leágazásait és odalhajtásait, hatását és részleges jelenlétét tekintve azonban bizonyos vonatkozásokban átfogja az egész, a 60-as évek elejétől napjainkig terjedő korszakot. Könyve elején a pop art különböző, a szakirodalomban használt definícióit szembesíti egymással, majd a fogalom egy szélesebb, a stiláris vonatkozásokon túlnyúló értelmezését használva megkísérli azt beágyazni a magyar művészet társadalmi-politikai kontextusába. A szürnaturalizmus és az Iparterv-kiállítások "popirányú" elemzésén túl Keserü könyve számba veszi a kor magyar viszonyaihoz adaptált pop art speciális ikonográfiai vonatkozásait is. A mű második részében a pop art utóéletéről, illetve a konceptualizmushoz, az individuális mitológiákhoz és a 70-es évek egyéb művészeti fejleményeihez való kapcsolódásáról van szó. Majd ennek a tágabb pop art-értelmezésnek megfelelően Keserü elemzi a Vajda Lajos Stúdió részben a neodadához köthető tevékenységét, a festészeti new wave ide köthető megnyilvánulásait. Könyve a korszak magyar művészete egyik legfontosabb vonulatának érzékeny, gondolatokban gazdag s nyilván további vitákra ingerlő összefoglalása.